A négy fiú beültetett egy nagy kocsiba,ami ház is lehetett volna,olyan tágas volt belülről. Mind a négyen leültek velem szembe. Niall mosolygott egyet,majd intett Zaynnek.
-Szóval,egy hetet adunk,hogy megszokd az új környezetet,elengedd a szüleidet,és a barátaidat,mivel velük már nem fogsz találkozni. Aztán munkába állítunk. Ha meg próbálsz elszökni,vagy kárt tenni magadban,esetleg szembeszállni velünk,megdöglesz. Ha rossz kisfiú vagy,a gyönyörű göndör fürtjeidtől búcsúzhatsz. Embereket kell megölnöd,és nem szólhatsz az utcán senkihez. Ha nagyon rossz kisfiú leszel,akkor olyan büntetésben lesz részed,amit semelyik fiú nem kíván magának,maximum a buzik. Enni és inni mi adunk,és csak akkor mozdulhatsz ki a pincédből,ha mi azt mondjuk. Fürödni lavórban kell,sampont pedig magadnak kell beszerezned. Ha normálisan viselkedsz,talán még kedvesek is leszünk veled. És a Little Mix semelyik tagjával nem kezdhetsz ki,főleg nem a szöszivel! Holnap jönnek hozzánk,nálad alszik a szöszi,mert velem össze kapott.Ha egy újjal is hozzá nyúlsz,vagy fogdosod,letöröm a kezed,világos?-nézett rám,és az idegességtől fekete volt a szeme. Bólintottam.
-Bazd,ne bólints,hanem válaszolj normálisan!-üvöltött rám Niall. Összerezzentem,majd elsuttogtam egy igent. Komolyan féltem tőlük,sőt,rettegtem. Nem tudtam,hogy mi vár rám ezek után. Vajon ki az a szöszi,akihez nem nyúlhatok hozzá? És mi az a Little Mix? Kíváncsi lettem.
-Kihez nem nyúlhatok hozzá,és mi az a Little Mix?-értetlenkedtem.
-Te fogyatékos vagy? Mondom a szöszi a csajom,akivel össze vesztem.-ordibált Zayn.
-Seggfej.-suttogtam. Zayn nem hallotta meg szerencsére. lehajtott fejjel ültem,göndör fürtjeim csikizték a szemem. Akaratom ellenére is sírni kezdtem,ami eléggé csajos. De nem érdekelt,hiszen a könnyeket nem tudom visszatartani. Zayn jóízűen röhögni kezdett.
-Mi a rákot sírsz?-röhögött.
-Hagyjál már,hagy szálljak ki te buzi.-fakadtam ki. Zayn a kezébe vett egy ollót,és egy fürtömet levágta. Idegesen kaptam oda a hajamhoz. Többé már nem vagyok ugyan az a cuki fiú,aki eddig voltam. Ölnöm kell,és lányokat becsapni...Utálom ezt,utálom,hogy mindig belekeveredek valamibe. Utálom,hogy a göndör fürtöm mindenkit elcsábít,utálom ezt a négy fiút,és utálom hogy belevágtak a hajamba. De ami igazán elkeserít,hogy soha sem láthatom a családomat,és a barátaimat. Meg fogok innen szökni. Nem hagyom ezeknek a hím ringyóknak,hogy elbasszák az életemet. Vagy ha igen,akkor kinyírom őket.
Nemsokára oda értünk a házba. Kívül kicsinek és réginek tűnt,de ahogy beléptünk,tátva maradt a szám . Zayn azt mondta,csukjam be,mert félreérthető,én pedig csúnyán néztem rá. Ekkora perverz állatot...
Niall bevezetett a szobának nem nevezhető helységbe,kiment,és gondosan bezárta az ajtót. Arra nem gondoltak,hogy van nálam telefon. Azért kikapcsoltam,nehogy megszólaljon,vagy le merüljön. Mert akkor elveszik,és tényleg semmi esélyem nincs ki szabadulni innen. Én pedig még el akarom érni az álmaimat. De még nem mutatkoztam be.
Harry Styles vagyok,és 16 éves. Holmes Chapel,Chesire-ből. Unalmas,nem történik sok minden,szemléletes. Az álmom,hogy híres énekes legyek,és az emberek azt mondják,hogy jól énekelek,főleg az anyukám. Énekes akarok lenni,és meg akarom tudni,hogy az emberek egyet értenek e,és ha igen,akkor ez egy előre lépés lenne a terveimben. Eddig pékként dolgoztam,szombaton dolgoztam,de be akarom fejezni az egyetemet,és leérettségizem szeptemberben. Az egyetemen jogot,szociológiát,üzlet,és még mást is fogok tanulni,de nem vagyok még benne biztos. De erről már lemondhatok,mert ezek a hím ringyók romba döntik az életemet. Persze mindent megteszek,hogy kikészítsem őket.
***
Éjfél körül kiabálásra ébredtem. Niall bejött a szobámba,és elbújt az ágyam alá. Nem tudtam,hogy most mi a franc van,igazából nem is érdekelt. Gyorsan vissza is aludtam,és a barátnőmre gondoltam...
*Christine szemszöge*
Harry este elment,és nem jött haza. Tudtam,hogy a maffia tagok már megölték,és valószínűleg már alulról szagolja az ibolyát. Elment,és magával vitte a szívem egy darabját. A világ elcsendesedett körülöttem. Abban a pillanatban semmi mást nem szerettem volna,csak leülni,és sírni. De a könnyek csak nem jöttek. Minden alkalommal,amikor elhagyott,újra és újra magával vitt egy darabor a szívemből. Míg végül nem maradt másom,csak a mellkasomban tátongó űr. Hogyan sírhatna egy szívtelen ember?! Ott akartam mellette lenni,mikor reggel van,csak nézni mikor nyújtózik egy nagyot,ásít,majd félálomban megölel,s hozzám bújik. Mindezt ébren. Ébren akartam végignézni. Majd kiszáradt szájával gyengéden adna egy puszit a homlokomra,és a fülembe durmog,mint egy maci. Ott akartam lenni mellette,mikor kijön a zuhany alól,és vizes,félig pucér testével mögém áll,és a nyakamat puszilgatja,mikor én kávét csinálok a reggeli zűrzavarban. Ott akartam lenni mellette,miközben elmegy,és nézni akartam,ahogyan becsukja az ajtót. Ott akartam lenni mellette,amikor hazajön,megölel,és elmondja,hogy milyen volt a napja. Ott akartam lenni mellette,és nézni,hogy miként néz rám. Mellette akartam lenni,amikor álmosan issza a kakaóját,miközben a tévében agybutító műsorokat nézünk,és hozzá bújni,akkor,amikor semmi dolgom nincs,és érezni,hogy biztonságot ad,biztonságot ad a teste melegsége,és lágysága. Mellette akartam lenni,miközben nevet,és együtt akartam vele nevetni egymás butaságán. Vele akarok lenni,mikor valami fáj,vagy ha megbántott valaki. Vele akartam moziba menni,eljátszani,hogy hogyan ismerkedtünk meg újra és újra. Mellette akartam lenni minden este,reggel,mellette elaludni,hozzá bújni,"miért"-eket feltenni,mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztossága mellett eljátszani egy kislányt,aki semmit sem ért,csak azt tudja elmondani,hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akartam minden nap,ahogy megmossa a fogát,ahogy felöltözik,befújja magát parfümmel. Vele akartam lenni amikor beteg,és megcsókolni őt,,és nem érdekelne,ha elkapnám;még ha halálos beteg is lenne. Ha az lenne,akkor addig csókolnám,míg el nem kapom,hisz ha elveszteném,akkor nem lennék senki sem. Vele halnék meg. Hisz az életem nélküle semmit nem érne. És ezt most Isten elvette tőlem. Őrült egy pár voltunk,követtünk el hibákat,nem is keveset. Sokszor veszekedtünk egymással mindenféle hülyeség miatt,pedig semmi értelme nem volt. Voltak vicces pillanataink,amikor együtt nevettünk,jól éreztük magunkat. Össze tartoztunk,és örökre össze is fogunk. Harry hihetetlenül jó ember volt. Ha a buszon csokit evett,és nézte egy kisgyerek,egyből neki adta. Minden gyerek odavolt érte,most meg...Nincs többé. Hiányzik!!!!!!!!!!
*Harry szemszöge*
Niall még mindig az ágyam alatt gubbasztott.
-NIALL. Ki szállnál az ágyam alól?!!!-suttogtam.
-Kussolj már. Bújócskázunk. A fiúk még mindig keresnek.-röhögött. Niall igazából aranyos fiú ha egyedül van.
-Értem. Tudok egy jobb búvóhelyet gyere velem.-álltam fel,és a sarokba beültettem egy fekete eldugott valamibe. Niall nyöszörgött,hogy fél,ezért bebújtam vele. A fiúk betörtek a szobába,és keresni kezdtek minket,de nem találtak meg.
Zayn megállt a fekete lyuk előtt,majd elsütötte a fegyverét. Niall vére a lábára loccsant.
-Mi az anyád...-nézett Zayn a lábára....
2.részt nagyon jóó :D
VálaszTörlésKöszönöm.:) Sietek!:*
Törlésjo lett mikor jon a kovi?:)
VálaszTörlésKöszönöm.:) Holnap
Törlés