Sziasztok. Meghoztam a 2. részt. Nem volt ötletem,így késtem egy kicsit,remélem elnézitek.
*Harry szemszöge*
-Mi a szart csináltatok ti ott bent?-ordított Zayn.
-Semmit. Bújócska...-préselte ki magából a szavakat Niall.
-DE IDIÓTA. MONDTUK HOGY IDE NEM LEHET BÚJNI.-vágta fejbe erősen szegényt.
-Nemár...Így is fájdalmat okoztál neki.-szóltam Zaynre,mire ő bólintott egyet. Le ültettem az ágyamra.
-Hozzatok valamit amivel el tudom látni a sebet.-szóltam oda Louisnak.
-Mi vagy te,orvos?-húzta fel a szemöldökét.
-Azt is tanultam,de siess már,így is sok vért vesztett.-sürgettem. Amikor ide hozták a dobozt,elláttam Niall sebét,majd bekötöttem. Niall hálásan nézett rám.
-Na ez így nem fog menni. Valakinek át kell vennie Niall helyét.-nézett rám Zayn. Tudtam,hogy rám gondol,de nem akartam elmenni velük ölni. Soha sem öltem még...
-Én nem...-kezdtem de Zayn beleszólt.
-Muszáj. Hárman nem vagyunk olyan erősek,mint négyen,vagy esetleg öten. Ha nem jössz,elrángatunk.-kacsintott. Barom.
Zayn a legfélelmetesebb a csapatból. Ma jön a csaja is. Bahh...
-Nem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! fáradt vagyok,mellesleg kaptam egy hetet.
-Tényleg. Akkor nem megyünk.-mondta unottan.
***
A Little Mix tagjai megjöttek.
A szöszi jól nézett ki,nem is csodálom,hogy ha hozzá érek,Zayn lenyakaz. De igazából nekem van barátnőm,aki valószínűleg azt hiszi,hogy már halott vagyok. Mind a négyen bemutatkoztak,majd elfoglalták a helyeket.
-Én hol leszek?-kérdezte meg Perrie.
-Velem.-mosolyogtam rá. Ő elpirult,és pedig elröhögtem magam.-hol van a cuccod?
-Itt.-mutatott a mellette lévő kis bőröndre. Elvettem tőle,és levittem a pincébe. Ő jött utánam.
-Köszönöm.-nézett a földre elpirulva.
-Nincs mit. Miért pirultál el?-mosolyogtam.
-Semmi. Hol alszok?-kérdezte.
-Öhhmm...Itt.-mutattam az ágyamra. A fiúk full hülyék,nem raktak be másik ágyat. Én hol fogok aludni? Ha be fekszek mellé,akkor Zayn lenyakaz.!!!! Akkor hurrá,ma este a földön alszok. Bahh. Kisétáltam,és Perrie leült az ágyamra. Amikor vissza jöttem,nem tudtam mit csináljak,csak idiótán álltam az ágy előtt. Most komolyan,mi a szart csináljak? Nem feküdhetek be mellé. Zayn le fog nyakazni.!
-Miért állsz ott?-kerekedett el Pezz szeme.
-Nem tudok sehova feküdni.-röhögtem el magam.
-Ejj. Feküdj ide.-mosolygott.
-Nem. Akkor holnap én már nem élek.-húztam a számat,mire Pezz megértően bólogatott.
-Akkor játszunk.-csillogott a szeme.
-Mit?
-Olyat,hogy amelyik testrészét meg akarjuk érinteni a másiknak,megérintjük.
-Ööö..Én ebbe nem mennék bele-húztam a számat megint.
-Nem ott te hülye-röhögte el magát. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
-Na ülj le.-mosolygott,és felült az ágyban.-kezdek..-mosolygott,majd megérintette a hajamat. A hideg kirázott,ahogy a puha kezeivel megérintett.
-Én jövök.-lihegtem.-a szád.-motyogtam,és megérintettem. Pezz felállt. Nem értettem a hirtelen mozdulatait,de nem is ijedtem meg. Az ölembe ült,velem szembe,majd megcsókolt,én pedig vissza csókoltam. A szemem sarkából láttam,ahogy valaki lenyomja a kilincset...
Sziasztok. Hát itt az új rész,félve teszem fel,hiszen éjjel kettőkor írtam a telefonomról,így egy kissé furcsa lett,de sok érzelem van benne. Nem is húzom az időt,jó olvasást!!♥
*Harry szemszöge*
A négy fiú beültetett egy nagy kocsiba,ami ház is lehetett volna,olyan tágas volt belülről. Mind a négyen leültek velem szembe. Niall mosolygott egyet,majd intett Zaynnek.
-Szóval,egy hetet adunk,hogy megszokd az új környezetet,elengedd a szüleidet,és a barátaidat,mivel velük már nem fogsz találkozni. Aztán munkába állítunk. Ha meg próbálsz elszökni,vagy kárt tenni magadban,esetleg szembeszállni velünk,megdöglesz. Ha rossz kisfiú vagy,a gyönyörű göndör fürtjeidtől búcsúzhatsz. Embereket kell megölnöd,és nem szólhatsz az utcán senkihez. Ha nagyon rossz kisfiú leszel,akkor olyan büntetésben lesz részed,amit semelyik fiú nem kíván magának,maximum a buzik. Enni és inni mi adunk,és csak akkor mozdulhatsz ki a pincédből,ha mi azt mondjuk. Fürödni lavórban kell,sampont pedig magadnak kell beszerezned. Ha normálisan viselkedsz,talán még kedvesek is leszünk veled. És a Little Mix semelyik tagjával nem kezdhetsz ki,főleg nem a szöszivel! Holnap jönnek hozzánk,nálad alszik a szöszi,mert velem össze kapott.Ha egy újjal is hozzá nyúlsz,vagy fogdosod,letöröm a kezed,világos?-nézett rám,és az idegességtől fekete volt a szeme. Bólintottam.
-Bazd,ne bólints,hanem válaszolj normálisan!-üvöltött rám Niall. Összerezzentem,majd elsuttogtam egy igent. Komolyan féltem tőlük,sőt,rettegtem. Nem tudtam,hogy mi vár rám ezek után. Vajon ki az a szöszi,akihez nem nyúlhatok hozzá? És mi az a Little Mix? Kíváncsi lettem.
-Kihez nem nyúlhatok hozzá,és mi az a Little Mix?-értetlenkedtem.
-Te fogyatékos vagy? Mondom a szöszi a csajom,akivel össze vesztem.-ordibált Zayn.
-Seggfej.-suttogtam. Zayn nem hallotta meg szerencsére. lehajtott fejjel ültem,göndör fürtjeim csikizték a szemem. Akaratom ellenére is sírni kezdtem,ami eléggé csajos. De nem érdekelt,hiszen a könnyeket nem tudom visszatartani. Zayn jóízűen röhögni kezdett.
-Mi a rákot sírsz?-röhögött.
-Hagyjál már,hagy szálljak ki te buzi.-fakadtam ki. Zayn a kezébe vett egy ollót,és egy fürtömet levágta. Idegesen kaptam oda a hajamhoz. Többé már nem vagyok ugyan az a cuki fiú,aki eddig voltam. Ölnöm kell,és lányokat becsapni...Utálom ezt,utálom,hogy mindig belekeveredek valamibe. Utálom,hogy a göndör fürtöm mindenkit elcsábít,utálom ezt a négy fiút,és utálom hogy belevágtak a hajamba. De ami igazán elkeserít,hogy soha sem láthatom a családomat,és a barátaimat. Meg fogok innen szökni. Nem hagyom ezeknek a hím ringyóknak,hogy elbasszák az életemet. Vagy ha igen,akkor kinyírom őket.
Nemsokára oda értünk a házba. Kívül kicsinek és réginek tűnt,de ahogy beléptünk,tátva maradt a szám . Zayn azt mondta,csukjam be,mert félreérthető,én pedig csúnyán néztem rá. Ekkora perverz állatot...
Niall bevezetett a szobának nem nevezhető helységbe,kiment,és gondosan bezárta az ajtót. Arra nem gondoltak,hogy van nálam telefon. Azért kikapcsoltam,nehogy megszólaljon,vagy le merüljön. Mert akkor elveszik,és tényleg semmi esélyem nincs ki szabadulni innen. Én pedig még el akarom érni az álmaimat. De még nem mutatkoztam be.
Harry Styles vagyok,és 16 éves. Holmes Chapel,Chesire-ből. Unalmas,nem történik sok minden,szemléletes. Az álmom,hogy híres énekes legyek,és az emberek azt mondják,hogy jól énekelek,főleg az anyukám. Énekes akarok lenni,és meg akarom tudni,hogy az emberek egyet értenek e,és ha igen,akkor ez egy előre lépés lenne a terveimben. Eddig pékként dolgoztam,szombaton dolgoztam,de be akarom fejezni az egyetemet,és leérettségizem szeptemberben. Az egyetemen jogot,szociológiát,üzlet,és még mást is fogok tanulni,de nem vagyok még benne biztos. De erről már lemondhatok,mert ezek a hím ringyók romba döntik az életemet. Persze mindent megteszek,hogy kikészítsem őket.
***
Éjfél körül kiabálásra ébredtem. Niall bejött a szobámba,és elbújt az ágyam alá. Nem tudtam,hogy most mi a franc van,igazából nem is érdekelt. Gyorsan vissza is aludtam,és a barátnőmre gondoltam...
*Christine szemszöge*
Harry este elment,és nem jött haza. Tudtam,hogy a maffia tagok már megölték,és valószínűleg már alulról szagolja az ibolyát. Elment,és magával vitte a szívem egy darabját. A világ elcsendesedett körülöttem. Abban a pillanatban semmi mást nem szerettem volna,csak leülni,és sírni. De a könnyek csak nem jöttek. Minden alkalommal,amikor elhagyott,újra és újra magával vitt egy darabor a szívemből. Míg végül nem maradt másom,csak a mellkasomban tátongó űr. Hogyan sírhatna egy szívtelen ember?! Ott akartam mellette lenni,mikor reggel van,csak nézni mikor nyújtózik egy nagyot,ásít,majd félálomban megölel,s hozzám bújik. Mindezt ébren. Ébren akartam végignézni. Majd kiszáradt szájával gyengéden adna egy puszit a homlokomra,és a fülembe durmog,mint egy maci. Ott akartam lenni mellette,mikor kijön a zuhany alól,és vizes,félig pucér testével mögém áll,és a nyakamat puszilgatja,mikor én kávét csinálok a reggeli zűrzavarban. Ott akartam lenni mellette,miközben elmegy,és nézni akartam,ahogyan becsukja az ajtót. Ott akartam lenni mellette,amikor hazajön,megölel,és elmondja,hogy milyen volt a napja. Ott akartam lenni mellette,és nézni,hogy miként néz rám. Mellette akartam lenni,amikor álmosan issza a kakaóját,miközben a tévében agybutító műsorokat nézünk,és hozzá bújni,akkor,amikor semmi dolgom nincs,és érezni,hogy biztonságot ad,biztonságot ad a teste melegsége,és lágysága. Mellette akartam lenni,miközben nevet,és együtt akartam vele nevetni egymás butaságán. Vele akarok lenni,mikor valami fáj,vagy ha megbántott valaki. Vele akartam moziba menni,eljátszani,hogy hogyan ismerkedtünk meg újra és újra. Mellette akartam lenni minden este,reggel,mellette elaludni,hozzá bújni,"miért"-eket feltenni,mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztossága mellett eljátszani egy kislányt,aki semmit sem ért,csak azt tudja elmondani,hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akartam minden nap,ahogy megmossa a fogát,ahogy felöltözik,befújja magát parfümmel. Vele akartam lenni amikor beteg,és megcsókolni őt,,és nem érdekelne,ha elkapnám;még ha halálos beteg is lenne. Ha az lenne,akkor addig csókolnám,míg el nem kapom,hisz ha elveszteném,akkor nem lennék senki sem. Vele halnék meg. Hisz az életem nélküle semmit nem érne. És ezt most Isten elvette tőlem. Őrült egy pár voltunk,követtünk el hibákat,nem is keveset. Sokszor veszekedtünk egymással mindenféle hülyeség miatt,pedig semmi értelme nem volt. Voltak vicces pillanataink,amikor együtt nevettünk,jól éreztük magunkat. Össze tartoztunk,és örökre össze is fogunk. Harry hihetetlenül jó ember volt. Ha a buszon csokit evett,és nézte egy kisgyerek,egyből neki adta. Minden gyerek odavolt érte,most meg...Nincs többé. Hiányzik!!!!!!!!!!
*Harry szemszöge*
Niall még mindig az ágyam alatt gubbasztott.
-NIALL. Ki szállnál az ágyam alól?!!!-suttogtam.
-Kussolj már. Bújócskázunk. A fiúk még mindig keresnek.-röhögött. Niall igazából aranyos fiú ha egyedül van.
-Értem. Tudok egy jobb búvóhelyet gyere velem.-álltam fel,és a sarokba beültettem egy fekete eldugott valamibe. Niall nyöszörgött,hogy fél,ezért bebújtam vele. A fiúk betörtek a szobába,és keresni kezdtek minket,de nem találtak meg.
Zayn megállt a fekete lyuk előtt,majd elsütötte a fegyverét. Niall vére a lábára loccsant.
-Mi az anyád...-nézett Zayn a lábára....
*Harry szemszöge*
Szép,nyári idő volt. Éjfél előtt lehetett,én pedig az utcán sétálgattam. Nem tudom,miért,de féltem. Nem jó ötlet ilyen későn az utcán járkálni,mert a négy fiú ilyenkor mindenkit megöl. De nem igazán érdekelt. Sétálgattam csendben,és próbáltam feltűnés nélkül,de gyorsan menni,hogy minél előbb haza érjek. De ez lett a vesztem. A négy fiú,azok,akik uralják Londont,akik mindenkit megölnek,aki a szemük elé kerül,velem szemben jöttek. Hangosan vihogtak valamin. Én úgy csináltam,mint aki észre sem veszi őket,megfordultam,és visszafelé kezdtem menni. Valaki utánam kiabált.
-Hova sietsz göndörke? Csak nem megijedtél?-összerezzentem. Jaj ne. Szóval észre vettek. Átkozott göndör fürtök. Megfordultam,hiszen nem tehettem mást. Megálltak előttem,én pedig vártam...Vártam a halált.
-Hmm..-morgott azt hiszem a Zayn nevezetű fiú,majd súgott valamit a három fiúnak,mire ők hevesen bólogatni kezdtek. Miért nem öltek még meg?
-Ki akarja közölni a megtiszteltető hírt?-kérdezte Zayn gúnyosan.
-Én.-emelte fel a kezét a szőke hajú,majd bele is kezdett.-bizonyára most azon töröd a fejed,hogy miért nem öltünk meg. Nos,van egy ajánlatunk. Mivel úgy érezzük,hogy a cuki arcod,és a göndör fürtjeid elcsábítja a lányokat,és így sok sok lányt tudunk fogságban tartani,így úgy gondoltuk,hogy jó lenne,ha csatlakoznál hozzánk. Persze erről meg sem kérdezünk,mert gondolom nem akarsz ebben a percben megdögleni.-mosolygott "édesen" a szőke.
-Khmm. Igazán köszönöm,ez nagyon nagy megtiszteltetés.-kezdtem gúnyosan-de én ebben nem vagyok benne.
-Akkor megdöglesz.-szorította a fejemhez a pisztolyt a barna hajú. Én remegő lábakkal álltam,össze szorítottam a szemeimet,és vártam a halált...Aztán megszólaltam,és elvette a pisztolyt a fejemtől. Elfogadtam. A játék elkezdődött...
